A világ, ahogy én látom

Útközben láttam valakit, aki már a holnapi időjárásnak megfelelően öltözött, mi mással lehetne másként magyarázni azt, hogy hosszúnadrág és pulcsi volt rajta, elvégre most holnapra hidegrekordot mondanak, persze ez is relatív, mert lehet, hogy egyébként ilyenkor a leghidegebb…

Évekkel ezelőtt láttam őket élőben is, mert az úgy volt, hogy augusztus 19-én (ami a mi vidékünkön augusztus 20-ának számít) az esti nagykoncertre meghívott zenekar kb 1-2 órával a fellépés előtt lemondta az egészet, és a környéken éppen koncertező Kerozin ugrott be, igaz…

Figyeljetek oda a beszélgetésre, hiszen az fontosabb, mint az énekes része a videónak: Ha valaki nem értené röviden összefoglalva: ő egy kétkezi munkás, aki 5 éves kora óta egyedül tartja el magát, iskolás először gimiben lett, előtte rágó és energiaital…

Vajon mi lett a "történet" vége? Csak pozitív gondolatokat, ha lehet:)

Van olyan, hogy az embert megdicséri a főnöke, ez nem csak fikció!!!:)

Meghúzódni a félelem árnyékában vagy menni előre bármi is lesz? Kiegészítés: és melyik a könnyebb?

Azon gondolkodtam, hogy az írásaim alapján vajon milyen embernek, személyiségnek láthatnak engem, azok akik olvasnak. Kézenfekvő tehát a kérdés, hogy az alapján, amit eddig elolvastál a blogból milyennek gondolsz engem?

A strandon a vízben csak mentem mentem, már volt amikor a fürdőnadrágot is elérte a víz, aztán megint csak bokáig ért, majd újfent mélyülni kezdett, de a 120cm-es bójánál is csak derékig ért, és a strand szélét jelölő piros bója után újfent kisebb lett a víz, pedig ott…

Az az egy baj van csak a kánikulával, azon kívül, hogy van, hogy munkába nem lehet fürdőruhában menni, pedig már úgy hozzá szoktam a múlt héten, hogy bár merre lehetett flangálni benne, nem kellett felöltözni.