A világ, ahogy én látom

Péntek délután és este arra, hogy új infókat osszanak meg velünk. Végülis már szinte úgyis megszoktuk, hogy hétvégente is kell dolgozni, habár az már lecsengett, de ezt amolyan nosztalgiaként szervezték meg gondolom.

A grúz dal, mely szerintem elég érdekes szövegű:

Az ukrán lányok dala:

Nálatok is a szerkesztőben azt látjátok, hogy senki nem olvassa el a bejegyzést, mégis hozzá tud szólni? Vagy csak az én blogomban van megint hiba, immáron mindjárt egy hete?

Az olaszok versenydala, ezek szerint idén is részt vesznek, nem csak fellángolás volt a visszatérés:

Néhány évvel ezelőtt, amikor blogokat kezdtem olvasni éppen úgy tűnt, hogy jelentős változások lesznek az életemben, amelyek kimenetele az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hát az idő ismétli önmagát, ugyanis most megint olyan változások jönnek, amelyek részben…

A horvát verszenydal, amiről szintén várom a véleményeket:

Ezen gondolkodom már napok óta, hogy mi a különbség egy lakás és egy otthon között, mi az ami egy lakást otthonná tesz. Nem nagyon tudtam rájönni, hogy mi az ami hiányzik, mi az a plusz, ami megadja az otthon melege érzést, és mi az a pont, amikor átfordul az, hogy jól érzed…