A világ, ahogy én látom

A mai munkanap hangulatát valami ütős őrjöngős szám tudná leginkább leírni, mert hát megint ott tartunk, ahol két hónapja. De ennek ellenére a nap végén a párom el tudta érni, hogy erről megfeledkezzek.

Megváltozhat-e egy ember csak azért mert valaki azt akarja tőle? Ha igen akkor az a változás valódi, vagy csak a külvilágnak szól? Ha csak a külvilágnak szól, akkor az nem hazugság? Elvárhatja-e tőlünk bárki azt, hogy hazugságban éljünk csak azért hogy neki vagy valakinek jobban…

Az ölelés nagyon jó érzés tud lenni, bizonyos helyzetekben akkor is nagyon jól esik, ha az ember ismeretlentől kapja, vagy ismeretlennek adja, de akkor pláne jó, ha valaki olyan részesít minket benne, aki jelent is számunkra valamit. Lehet fura, hogy úgy fogalmaztam, hogy aki adja, és…

A másik amelyet előszeretettel gondolnak az itteniek, a mellett, hogy a határon túl senki nem beszél magyarul, mint azt korábban írtam, hogy mindenki ért, és csak azért nem válaszol, hogy szemétkedjen. Ez is izgalmas feltételezés, és nevetséges is. Erre is hallottam már…

Tegnap volt ez az új ünnepnap, új, mert csak tavaly jelölték ki ünnepnapnak a trianoni békeszerződés emlékére. Az ünnepnap kiírása mellett azt is elhatározták, hogy a hazai diákok ne csak a mai ország területét ismerjék meg, hanem jussanak el a határon túli részekre is, és…

Ma munkából kijöve az jutott eszembe, hogy kiszabadultam a bezártságból, vissza a valóságba, mert az utcán rengeteg ember jött ment és egy csomó impulzus ért az ingerszegény munkahelyi környezet után.