A világ, ahogy én látom

Dolgoztál már a hangoddal? Volt olyan amikor a hangod volt a munkaeszközöd?

Nekem már volt. Az ember gyakran használja a hangját a munkájához, de csak kevés esetben az az egyetlen munkaeszköze, a sikere titka. Hirtelen nekem most két lehetőség jut eszembe, az egyik a média, azon belül is elsősorban a rádió, a másik a telefonos munka, hiszen ez az a két terület, ahol semmi más nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy sikeres legyél, mint a hangod. Nos én a második területen próbáltam ki magam, volt amikor én hívtam ügyfeleket, volt amikor engem hívtak. Amikor én hívok az sokkal nehezebb, mert akkor kell magam jobban eladni, ha engem hívnak, akkor akarnak valamit, amiben én tudok nekik segíteni, így akármit is gondolnak rólam úgyis én nyerek. Volt olyan eset, amikor már nagyon untam a saját szövegem, s ez feltűnt a hívottnak is, persze, hogy nem sikerült rábeszélnem a vásárlásra. Sokat segít, ha az embernek kellemes az orgánuma, amit jó hallgatni, hiszen akkor sokkal könnyebben el tudja magát adni. Volt olyan kollegám, akit a mellette ülök is szerettek hallgatni, olyan kellemes volt a hangja. Az orgánum azért is fontos, mert a telefon vagy a rádió túlvégén az ember az alapján társít egy arcot, egy embert a hanghoz, és ha kellemesnek találja a hangot, akkor kellemes embert képzel mögé. Számtalan esetben találkoztam már olyannal, hogy egész más képet társítottam egy egy hanghoz, mint a valóság. Hát én közepesen nevezném magam sikeresnek, habár egyre jobban ment a dolog, ahogy telt az idő, de azért rekorder nem lettem, de már kezdtem becsömörleni az egésztől. Beszélni azért még most is szeretek:)

Végülis valahol biztos lehűlt az idő, csak nem itt. Azért remélem jövőhéten a hegyekben nem fog szakadni az eső, és negyven fok sem lesz.

Ott tartunk, hogy csak tűzoltás folyik folyamatosan munka gyanánt, így nem csoda, ha időnként röhögőgörcs tör az emberre kínjában, mondjuk így jól bemutatkoztunk az irodánkba ma érkező új emberkének, ha belegondolok, hogy milyen hangosak, rohangálósak, és stb voltunk ma, akár azt is gondolhatta volna, hogy egy szerkesztőségbe cseppent ahol még a nyomdába adás előtt finomítják az újságot, pedig nem.

Útközben láttam valakit, aki már a holnapi időjárásnak megfelelően öltözött, mi mással lehetne másként magyarázni azt, hogy hosszúnadrág és pulcsi volt rajta, elvégre most holnapra hidegrekordot mondanak, persze ez is relatív, mert lehet, hogy egyébként ilyenkor a leghidegebb mért adat is 28 fok, és holnap meg lesz 27,9 fok, mint hidegrekord. Na majd kiderül.

Évekkel ezelőtt láttam őket élőben is, mert az úgy volt, hogy augusztus 19-én (ami a mi vidékünkön augusztus 20-ának számít) az esti nagykoncertre meghívott zenekar kb 1-2 órával a fellépés előtt lemondta az egészet, és a környéken éppen koncertező Kerozin ugrott be, igaz így majd egy órát késett az egész koncert, és az előző fellépők is rá kellett húzzanak a műsorukra.

Na szóval nem tudom mennyire emlékeztek a zenekarra, és a szövegeikre, de szerintem nehéz volt olyan ember találni akkoriban, aki legalább egy dalukat ne ismerte volna.

Íme egy csokor közülük:

Azzurro:

Halál a májban (Abaházi Csabával):

Da da da:

Durva didi:

Ez talán kicsit kakukktojás: Guantanamera:

Hugacsaka:

Kismalac:

És végül az egyik kedvencem:

Nelly az elefánt:

Figyeljetek oda a beszélgetésre, hiszen az fontosabb, mint az énekes része a videónak:

Ha valaki nem értené röviden összefoglalva: ő egy kétkezi munkás, aki 5 éves kora óta egyedül tartja el magát, iskolás először gimiben lett, előtte rágó és energiaital árusításából tartotta el magát, volt amikor lépcsőkön és nyilvános wc-kben aludt. Énekelni saját magától tanult, soha nem járt énektanárhoz, és saját bevallása szerint nem jó énekes, de ő élvezi, ha énekelhet.

Más kultúra: hiszen mikor hallottunk ilyet bárkitől is nálunk a hasonló műsorokban? Az is azt mondja magáról, hogy ő fog nyerni, és kitűnő hangja van, akinél még a repedt bádogfazék is kellemesebben szól. Ránk nem jellemző az a szerénység, ami a Távol-Kelet sajátja.

Vajon mi lett a "történet" vége?

Csak pozitív gondolatokat, ha lehet:)

Van olyan, hogy az embert megdicséri a főnöke, ez nem csak fikció!!!:)

Meghúzódni a félelem árnyékában vagy menni előre bármi is lesz?

Kiegészítés: és melyik a könnyebb?

Azon gondolkodtam, hogy az írásaim alapján vajon milyen embernek, személyiségnek láthatnak engem, azok akik olvasnak. Kézenfekvő tehát a kérdés, hogy az alapján, amit eddig elolvastál a blogból milyennek gondolsz engem?