A világ, ahogy én látom

A francia nyertes:

Egy laza mozdulattal a sült krumplim szétterítettem a kiszolgáló pult előtt a földön.

Na nem ma indult így a nap, csak olyan snassz akkor írni róla, amikor mindenki ír, meg amúgy is aktuális, szóval én inkább most írok róla.

Vasárnap a vonatom 40 perces késéssel érkezett meg, de mire elért Pestre már csak fél óra volt a csúszás, és vasárnap ellenére elértem azt a buszt amit amúgy is szoktam a város másik végén. Na a hétfő már nem indult ennyire zökkenő mentesen. A vonat befele a városba késett, ami miatt lekéstem a csatlakozást is, amivel mentem volna Kőbányára, a következő meg szintén késéssel indult, így már elég ideges voltam, mert kések a megbeszélt időponthoz képest és a munkába se érek majd be időre, és mérges voltam, hogy nem a metrót választottam, de aztán Kökin bemondták, hogy a metró nem jár Lehel tértől Újpest felé és ott is Kökinél is csak ritkán jött és tömeg volt rajta. Nem keveset késve elértem célomhoz ahol hamar végeztem, és indultam be dolgozni. A metrónál még mindig hatalmas tömeg, de jött egy szerelvény, felpasszíroztam magam rá, majd elindultunk, de a Klinikákhoz már úgy értünk be, hogy lekapcsolódott a világítás, majd bemondták, hogy a metró nem megy tovább, és hagyjuk el az állomást. Hát igen, egy reggel két metró füstölt el. A klinikáknál úgy egyébként semmire nem lehet átszállni, a metrópótlót meg senki nem várta, így a járdán olyan Manhattan érzés foghatta el a járókelőt, mert ekkora tömeget csak a filmekben látni New Yorkban, vagy Tokióban. Aztán felszálltam a villamosra, hogy akkor majd azzal elmegyek a Baross utcáig, de azt a megállót valamikor átkeresztelték, amiről én teljesen le is maradtam, azért csak sikerült célba érnem, igaz elég kalandosan.

-Jaj, nem mutattam meg a fogait még! -Tényleg nem, de azért nem kell kiszedni, elég ha a számban megnézhetem, hogy milyen a fogam.

A dán versenyző:

A minap olvastam az újságban egy összehasonlítást, hogy egy átlagos magyar egyetemista, főiskolás nagyjából 50-60 ezer forintot költ, viszont csak olyan 30-40 ezer között kap, plusz dolgozik mellette. Most, hogy kevesebb lesz az államilag támogatott hely, erre még rájön a tandíj is, melyet persze fedezhet a diákhitel új formája. Kérdés számomra az, hogy miért jó az, hogyha a fiataljainkat röghöz kötjük? Persze, értem én, hogy itthon is szükség van jó szakemberekre, de ha a fiatal úgy jön ki az iskolából, hogy egy hatalmas hitelt sikerült magának felhalmoznia, és ennek a terhe mellett próbál minél hamarabb elhelyezkedni, hogy tudja visszatörleszteni a hitelét, akkor mennyire valószínű, hogy a rosszul fizető hazai közalkalmazotti munkaviszonyt választja egy sokkal jobban fizető külföldivel szemben? Ha ez esetelegesen azzal jár, hogy akkor vissza kell fizesse a diákhitelét egybe, akkor véleményem szerint a következő nagy bankhitel biznisz lesz az, hogy a diákhitelt kiváltsák azon diákoknál egy másik hitelre, akik külföldön szeretnének a hazai bérek sokszorosáért dolgozni.

Szóval kérdem én, hogy kinek jó ez? És miért jó az az államnak, ha a fiatalok azt érzik, hogy búsba kötve kell legyenek a saját hazájukban?

Meglepő, hogy mi minden elfér az ember szájában...

Munka reggeltől estig, aztán kis kapcsolatápolás a párommal, majd alvás, na jó előtte még tvt is nézek kicsit. Ja és ez a program hétvégén is.

Ezt a cikket találtam a meleg szülőkről.

A cikk angolul van.