A világ, ahogy én látom

Azért ez nem semmi: Azért ez nem egy könnyű műfaj szerintem, és sokkal magával ragadóbb, mint amikor egy ember áll kinn és énekel. Meg aztán összehozni egy kórusművet annak minden szólamával és a hozzá tartozó zenekari kísérettel nem lehetett könnyű megírni, ahhoz képest…

A hét végén két barokk koncerten is jártunk a párommal. Ő igazi komolyzene rajongó, és elég jól ért a barokk zenéhez. A belvárosban a Váci utcán egy templomban voltak ezek a koncertek a Barokk Fesztivál keretében. A fesztivál egyébként még tart. Elsőre egy Bach csembaló…

Meghát olyan megnyugtató.

Ma miközben jöttem hazafelé az alábbi dal járt a fejemben. Olyan fülbemászó, és ha egyszer bemászik ott is marad:

Egy kis előzetes, nekem ők tetszettek a legjobban: Erre a zenére vonultak: Ahogy erre a zenére táncoltak, az kifejezetten tetszett: Aztán, ha lesz egy kicsit több időm, akkor többet is írok.

Ezt a dalt egy műsor reklámjában hallom nap mint nap, és most rákerestem, hogy tulajdonképpen mit is hallok. Hát ezt: Én szoktam így járni, hogy hallok egy számot, és megállapítom, hogy ismerős és tetszik is, de nem tudom mi az, és megpróbálok rákeresni, vagy sikerül,…

Évekkel ezelőtt láttam őket élőben is, mert az úgy volt, hogy augusztus 19-én (ami a mi vidékünkön augusztus 20-ának számít) az esti nagykoncertre meghívott zenekar kb 1-2 órával a fellépés előtt lemondta az egészet, és a környéken éppen koncertező Kerozin ugrott be, igaz…

Figyeljetek oda a beszélgetésre, hiszen az fontosabb, mint az énekes része a videónak: Ha valaki nem értené röviden összefoglalva: ő egy kétkezi munkás, aki 5 éves kora óta egyedül tartja el magát, iskolás először gimiben lett, előtte rágó és energiaital…

Útközben a kocsiban hallgattuk, nekem kifejezetten tetszik.

Az mennyire gáz, ha tetszik nekem ez a szám? Mondjuk a klipje nem tetszik, a szövege és a szado-mazo sem az én világom, de maga a szám mégis bejön...