Úgy vélem kis-hülye kollegina megér egy misét. Hogy miért? Hát aki ismeri az tudja, sőt az ismerősei családtagjai is tudják. Róla sztorizni tulajdonképpen néha egy szappanoperával néha egy burleszkkel ér fel.
Lehet minden munkahelyen akad olyan kedves munkatárs, aki munkakerülő. Hát ilyen ő is. Ami nála még bónusz jár a dologgal, hogy minderről ő nem is tud. No nem azért mert őt kerüli a munka:). Fent említett címszereplőnk meg van győződve arról, hogy ő keményen dolgozik, és a legjobb munkaerő kitüntető címre a legesélyesebb, és ennek még hangot is ad. Ami azt illeti nagyon jól csinálja, mert a főnökeink egy része el is hiszi, hitte azt amit mond.
Kis-hülye egy idő után kezd idegesítővé válni, hosszú távon együtt dolgozni vele nagyon fárasztó. Nem az a fárasztó benne, hogy nekem kell helyette dolgozni, mert ő úgy dolgozik, hogy más is odaférjen, hanem az, hogy mindeközben bárkinek, aki arra vetemedik, hogy felhívja fennhangon elkezd siránkozni, hogy mennyi munka van, úgy hogy az egész szoba hallja. Tudni kell róla, hogy olyan frekvencián beszél, amit még a rádió sem képes elnyomni, csak, ha pont a rádió mellett ül valaki (én ebben a szerencsés helyzetben vagyok:) ). Aki a szoba túlvégén ül, legmesszebb tőle, az pl rendszerint szó szerint vissza tudja mondani, hogy mit mesélt kollegina a telefonba. Persze nem nehéz megjegyezni, mert egy nap minimum 5 alkalommal elismétli telefonba, és legalább egyszer nekünk ott élőben is, nehogy valamiről lemaradjunk:)
Telefonbeszélgetései meglepő fordulatot vesznek, miután kellő mennyiségű könnycseppet ejtettünk a sok munka miatt érte, áttér a magánéleti válságára, és azt is képes ugyanannak a személynek naponta elmesélni, annak ellenére, hogy semmi nem változott. Vele mindig történik valami, természetesen az esetek 99%-ban valami rossz, a maradék 1 %-ból is egy két nap elteltével sikerül kihozni valami rosszat. Annyira pesszimista, hogy az hihetetlen, olyan, mint egy energiavámpír. Amikor meg éppen kezd minden alakulni vele, mert már volt olyan, amióta együtt dolgozunk, hogy nem volt éppen semmi, amiért sajnálni kellett volna, akkor gyorsan kreált valamit.
Mondjuk megvan néha az az érzésünk, hogy nem mond el mindent, vagy torzít a dolgon.
Szóval ennyi általános ismertetés után nem kell csodálkozni, ha néha fel fog tűnni írásaim között.
