A történet kissé messzebbről indul a múltban. Úgy történt ugyanis, hogy "mázlistaként" az egyetem elvégzése után még másfél évig maradni tudtam a kollégiumban, ahol addig laktam, viszont miután közeledett a kiköltözés határideje lassan elkezdtem gondolkodni hogyan is tovább. Több opció is volt, még akár az is felmerült, hogy továbbra is maradhatok ott. (Minden évben elhangzik, hogy a kollégiumokban nincs elég férőhely, azonban erre a kolira ez sohasem volt igaz, minden évben túltöltötték körülbelül 50-60 fővel a létszámot, és mindig maradt a beköltözés után 20-30 üres hely, mert valahogy minden évben volt néhány "eltűnt", aki elfelejtett szólni, hogy neki mégse kell a férőhely).
Mivel ez a maradás nem volt biztos, így elkezdtem alternatívákban gondolkodni. A probléma az egészben ott volt, hogy az, ami mellett döntöttem kicsit nehézkesebben jött össze, és így volt egy 2 hónapos időszak, amikor izgulhattam, hogy összejön-e amit akarok, vagy sem. Az utolsó 3 hét ráadásul már úgy telt, hogy könnyedén előállhat az a csodálatos szituáció, hogy két szék közt a pad alá.
Szerencsére végül összejött, és beköltözhettem az új helyre. Az egészben az a rossz, hogy még nem érzem magam otthon itt, és még nem hevertem ki az elmúlt időszak izgalmait, amit az új hely folyamatosan tetézni tud mindig valami nem várt újdonsággal.
Tudom csupán idő kérdése, és hamarosan elkezdem magam otthon érezni itt, és a kezdeti nehézségek után, már csak a mindennapi megoldandó feladatok maradnak.
Ma megtettem az első lépést, hogy otthonosabban érezzem magam itt, így első ízben főztem itt, persze azért nem kell komoly konyhai tevékenységre gondolni, odáig vetemedtem, hogy egy teát megcsináltam magamnak:)
Összességében szeretem én a kihívásokat, na de azért néha jól esik kis pihenőt is tartani két kihívás között:)
