Az egyik kolléganőm néhány nap múlva Írországba utazik, úgymond szerencsét próbálni. Igaz ismerősök révén megy ki, és nem is egyedül, de azért kicsit mégis izgul.
Szerintem ez az izgalom érthető is, hiszen azért mégis egy teljesen idegen helyre fog menni, egy más kultúrába ráadásul úgy, hogy a nyelvet sem beszéli tökéletesen. Azt hiszem nagy bátorság kell egy ilyen döntéshez, ahhoz, hogy feladjon itt mindent, és ott mondhatni előröl kezdje építeni az életét.
Vajon mi vesz rá egy embert egy ilyen döntésre?
Nyilván közrejátszik az, hogy ott sokkal jobban lehet keresni. Az is mellette szól, hogy nem lehetetlen, mert már számtalan embernek sikerült.
Ellene szól ugyanakkor, hogy idegen környezet, és ha az ember nem beszéli a helyi nyelvet, akkor a beilleszkedés is nehézkesebb.
Nem tudom, hogy az mellette szól-e vagy ellene, de a helyi szokások is eltérnek, eltérhetnek, ami idegenné teheti azt a világot számunkra.
Azt is tudom, hogy akik kint vannak azoknak egy része szeretne hazajönni, csak az itteni bizonytalanságba nem mer visszajönni. Azok akik meg itthon élnek sokan egyre inkább gondolkodnak azon, hogy ki kéne menni, mert itt nem lehet boldogulni.
Mindkettőben van igazság, és mindkettőt meg tudom érteni. Mert tudom milyen az, hogyha nincs a környezetedben szinte senki, aki értené az anyanyelvedet, de azt is tudom, hogy mennyivel jobb kint az élet, mármint ami az anyagiakat illeti. Én még diákként voltam külföldön egy fél évig, és igaz ami igaz szívesen visszamennék oda újra, de azért nem szeretnék ott élni igazából. Az a világ, habár szép és jó, de idegen. Az itthoni világ sem tökéletes, közel sem, de legalább azt tudom rá mondani, hogy itthon vagyok, még akkor is, ha ezt nem mindig érzem így.
Az ember más képet kap egy országról, ha ott néhány napig turistáskodik, és megint másat, amikor ott él, és belelát a mindennapokba. Néha ez a kép egyébként nincs is olyan távol egymástól, de azért turistaként inkább a szebbik oldalát látjuk a dolgoknak. Igaz van olyan hely Európában, ahol a másik oldal sem olyan rossz, legalábbis én úgy érzem, hogy a sztereotípiák, és az itthoni elképzelések sokkal rosszabbak, mint amit én kint egy fél év alatt tapasztaltam, és azért fél év alatt már nem csak a turista burkából láttam az országot.
Mindenesetre én azt kívánom a kolleganőmnek, hogy találja meg kint a számítását, és érezze jól magát.
