Ma reggel igen korán keltem, mert fogorvoshoz kellett mennem:(. Elindultam, kimentem egy vonathoz, amely lehet csak a képzeletemben létezik:) és a menetrendben nincs is benne, mert hát nem jött, sztrájk meg még ma nem volt (holnaptól már bármikor lehet, ahogy most hallottam a hírekben:(), de sebaj, mert 10 percre rá kellett jöjjön a következő, ami már tényleg jött is. Egy kicsit elkéstem a fogászatról, de már igazán hozzá szokhatott a doktornő, mert még egyszer sem sikerült pontosan odaérnem... Aztán már vagy 20 perce fúr farag a számban, amikor megjegyzi az asszisztensének, hogy kell egy másik szemüveg, mert ez folyton bepárásodik, és nem lát benne. Ekkor gondoltam én magamban, milyen jó, hogy éppen a fogamon dolgozik- egyből megnőtt a biztonság és a komfortérzetem is- így utólag visszagondolva lehet ezért kaptam érzéstelenítést is, hogy ha mellényúl ne vegyem észre. Ezen pár mondat után odafigyeltem, hogy mennyire párásodik a védőszemüvege, és hát meg kell, hogy mondjam nem annyira nagyon lett párás, de pont a szeme előtt, hogy azért lássa, hogy párás. Így aztán amikor kikászálódhattam a székéből, akkor jól eső érzés fogott el, hogy azért nem baltázott el semmit.
Ilyen élményekkel gazdagodva háromnegyed kilencre már a munkahelyemen ültem.
