Október végén, amikor pont a temetőket jártuk halottak napja alkalmából egyik sírtól úgy jött át hozzánk a nagynéni, hogy találkozott az unokájával, ott volt annak apja, és jelenlegi de már régóta meglévő barátnője. Érdekes hír volt, hogy a barátnője is ott volt, mert habár a férfi nem rokonunk, de azért szoktunk vele találkozni és nem tudtuk, hogy van barátnője. Ami ennél sokkal izgalmasabb, hogy a barátnőjét úgy hívják Évicici. Először azt gondoltuk ez biztos valami vicc, de nem, megtudtuk, hogy ez a nő tényleg így hívatja magát, ő saját maga használja ezt a nevet, hogy Évicici. Hát én onnantól kezdve még órákon keresztül ezzel voltam elfoglalva, hogy ez most komoly, tényleg van olyan ember, aki így hívatja magát, és felnőtt értelmes lény?
Aztán még össze is futottunk velük egy picit később, de túl későn vettük észre őket, így nem volt időm szemügyre venni Évicicit, pedig kíváncsi lettem volna rá.
Most megint eszembe jutott ez a név, ugyanis napközben szóba kerültek a nevek, becenevek, de úgy érzem ez felülmúl mindent.
