Egyből egy ehhez nem kapcsolódó mondattal kezdeném:) ez egy szép kerek bejegyzésem, az 50.:)
Na, de az eredeti gondolatsorra visszakanyarodva. Ma hallottam a rádióban Búza Sándortól egy gondolatot, amit kicsit átgondolva teljesen igaznak tartok. Nem tudom pontosan idézni, de mondanivalójának lényege az volt, hogy már nem azért hallgatnak rádiót az emberek, hogy zenéket hallgassanak, mert azt megtalálják cd-n, számítógépen, interneten, mp3-mon, hanem azért mert ott érdekes, vicces dolgokat hallhatnak, szórakoztatják őket. Szóval már nem az a jó rádió az emberek szemében amelyik folyamatosan zenét ad, hanem az, amelyik vidám szórakoztató, néha komoly dolgokról beszél. Egyetértek ezzel, tényleg nem a zene miatt hallgatom a rádiót, nem ott hallom kedvenc zenéimet, vagy legalábbis nem folyamatosan játszanak olyan zenét, amelyek tetszenek, viszont az, hogy két zeneszám közt miről van szó sokkal inkább érdekel. Ezért is sajnálom azt, hogy a már jól megszokott műsorok és rádiók megszűnnek, és helyette olyan rádiók indulnak amelyekről gyakorlatilag semmi információm nincs, még a nevüket sem sikerült megjegyeznem.
Az ember a saját szokásai, és a megszokások rabjaivá válik, én legalábbis így vagyok ezzel, ezért is ragaszkodom ahhoz a rádióhoz, amit hallgatok, és így zavaró, hogyha ennek a szokásomnak a jövőben már nem hódolhatok. Persze az ember megszokja az újat is, csak ahhoz idő kell.
