Nem tudom ki hogy van vele, de én egész addig roppant lelkes vagyok a nyelv tanulását illetően, amíg ténylegesen tanulni nem kell:) A bajok ott kezdődnek, amikor el kéne kezdeni tanulni, persze mondjuk nem mindig, de mostanában igen. Mostanság nincs kedvem hozzá, nem tudom rávenni magam, hogy leüljek magolni szavakat. A magolás különben sem az erősségem. Amikor iskolába jártam még, akkor sem tudtam egy verset normálisan és könnyen megtanulni, egy csomó szenvedésbe telt, mire összejött. Nagy derültséget okoztam mindig amikor otthon kikérdezték a verset, mert habár a tartalmát tök jól megtanultam pillanatok alatt, de amikor vissza kellett mondanom a verset, akkor valahogy nem sikerült ugyanazokat a szavakat használnom mint a költőnek, gyakorlatilag tökéletesen átköltöttem rokonértelmű szavakkal az egészet:)

 

Na azért nem vagyok reménytelen eset, meg tudok én tanulni verset is, meg idegen nyelvet is, az angol pl már elég jól megy:), de most a némettel szenvedek. Sok mindent megértek, és beszélni is merek, és tudok is folyékonyan már, csakhát nem biztos, hogy a német is megértené mit akarok mondani, mert nem biztos, hogy nyelvtanilag sikeresen állítom össze a mondatot. 

 

Mostanában annyira leültem, hogy bejárok az órákra, de gyakorlatilag ennél alig teszek többet azért, hogy haladjak a nyelvtudásom tökéletesítésével. A nyár elei lelkesedésem eltűnt, néha azt sem sikerül felidéznem amit tudok. Bónusz, hogy a tanárnőnk már megállapította, hogy Hollandiában jó munkát végzett a tanárunk, mert habár már elfelejtettem hollandul azt is amit tudtam, de tudat alatt néha a németbe holland nyelvtant és szavakat sikerül csempésznem. Ő ezt értékeli is, mondta lehetne erről akár egy tanulmányt is írni:), de nem hiszem, hogy egy nyelvvizsgán pl túl sok plusz pontot kapnék érte:)

 

Szóval valahogy vissza kéne kapjam a lelkesedésem a nyelvtanulás iránt...