Vannak olyan feladatok amiket el kell végezni, de az ember egy cseppet sem lelkes, na ma egy ilyen feladatot folytattam, amit már tegnap délután elkezdtem. Volt azonban a dolognak egy nem várt mellékhatása, ahogy elküldtem egy e-mailt, szinte egyből válaszként hol e-mailt, hol telefont kaptam, ami miatt ebből következően úgy nézett ki az egész napom, hogy hol telefonon beszéltem valakivel, hol az e-mailjeimet olvastam és válaszoltam meg ha kellett. A többiek már röhögtek, mert gyakorlatilag minden történésről lemaradtam ami a mi irodánkban volt, mert folyamatosan telefonáltam. Ahogy letettem a telefont már csörgött is, szerintem volt olyan időszak, amikor többen vártak arra, hogy felszabaduljon a vonalam. Hihetetlen volt már egy idő után, fárasztó, de nagyon, délutánra már úgy éreztem hogy csak nézek ki a fejemből és egy értelmes mondatot nem tudtam már kinyögni, és tisztára felüdülésnek éreztem azt a munkát, amit amúgy folyamatosan csinálok, mert változatosságot jelentett a sok telefonálás között, és más jellegű gondolkodást igényelt.
Szóval már szinte zombi voltam mire vége lett a munkaidőnek.:)
