A világ, ahogy én látom

Ma sikerült újabb utazási élményre szert tennem. Este vártam a hetes buszok egyikét, de nem jött semmi vagy 10 percig, aztán persze egymást érték, vagy 5 is jött. Mivel valami miatt nem jött időben, így nem értem el a vonatom, vagyis hogy egész pontos legyek, akkor értem oda a vágányhoz, amikor sípoltak, hogy indítják, gyorsan felpattantam rá, igaz fura volt, hogy nem égett a lámpa, de láttam már ilyet, szóval örültem, hogy nem késtem le. Hogy pontos legyek, azt hittem, hogy nem késtem le, ugyanis kiderült, hogy az is ki volt írva, hogy a vágány elejéről indul, csak a nagy sietésben én ezt nem láttam. Szóval üldögéltem rajta egy pár percet és akkor az egyik utastárs így szólt, hogy a lámpa piros, biztos ezért nem indulunk, de amúgy többen is voltak a vonaton, szóval nem csak egy két embert vettek palira azzal, hogy a nem induló szerelvényt a hangos nem mondta be és az ajtajai nyitva voltak. Szóval, akkor kezdtünk gyanakodni, hogy itt valami nem stimmel:) leszáltam gyorsan megnéztem a kijelzőt, és már nem volt rá kiírva, hogy indulna onnan bármi is, így aztán kénytelen voltam kimenni a buszhoz, és azzal hazajönni.