Ma sikeresen begyűjtöttem többféle bókot is a nap folyamán. Kezdődött azzal, hogy de hülye vagy, pedig én csak a munkánkhoz fűztem egy két megjegyzést, aztán később ugyanattól a személytől, hogy de aranyos, szóval leszögezhetjük, hogy egyszerre vagyok hülye és aranyos, vagy hülye de azért még aranyos:). Egyébként van benn valami, mert már nem tudom felidézni, hogy pontosan mit is mondtam:)
Aztán délután a metrón láttam, hogy valaki elém nyúlt kissé bátortalanul, aztán elkapta a kezét, mire én odább toltam félé a majdnemhogy az arcom előtt lebegő kapaszkodót, gondolván, hogy használni akarja, mire ő megszólalt, hogy csak azért nyúlt oda, mert majdnem nekimentem, mire én biztos nagyon értelmes képet vághattam, mivel fogalmam sem volt, hogy mit akartam elütni, ezért elkezdte angolul mondani nekem ugyanezt, szóval megállapíthatjuk, hogy még külföldinek/turistának is néztek (mondjuk nálam volt a bőröndöm, ez igaz).
"Bókjaim" amiket tehát kaptam: hülye, aranyos és külföldi. Habár nem tudom, hogy a külföldi mennyire bók, de időről időre annak néznek, nem tudom miért.
