Két kalsszikus, igazából már biztos mindenki ismeri őket, de nekem tetszenek, és hogy könnyen meglegyedek bemásolom őket ide:
Idézet Grétsy László tanár úr egy előadásából:
Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli oket a fiú egyik
barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a
következő párbeszéd alakul ki:
- Baszod, mi?
- Á!
- Át akarsz baszni, mi?
- Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni,
baszd meg!
- Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!
-------------------------------
Fordítás:
- Lefeküdtél vele, mi?
- Á!
- Becsapsz, mi?
- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot
vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el!
- Ez aztán a váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan melléfogtam! A
fene egye meg!
Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtol sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejezo, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen
nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki! Külön fel szeretném hívni a figyelmet a "baszik baszni" fordulat rendkívüli finomságára.
Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés! ("Baszik baszni" = "Nem hajlandó szeretkezni", de "Baszni baszik" = "Nemi életet él ugyan... " [és úgy folytatódhatna például: "... csak épp nem énvelem"] Micsoda
különbség!)
Ez az egész onnan indult ki, hogy arról beszélgettünk (több más dolog mellett), hogy hogy lehet helyesen leírni azt, hogy tökéletesen jó: tök jó, tökjó, vagy tök' jó. Megállapodtunk abban, hogy talán legszerencsésebb ezt sehogy sem elírni:). A legutolsó verzió pedig az én találmányom:)
Szóval ennek kapcsán kezdtem el keresgélni a neten Grétsy László fent olvasható szövegét, aztán közben megtaláltam a másikat is, azt is érdemes végighallgatni.
