Valamelyik nap láttam egy filmet a tv-ben, egy vígjátékot, ami arról szólt, hogy egy anya annyira ki akarja házasítani lányát, hogy már ő maga profi módon, szinte válogatást rendezve választja ki a lánya számára megfelelő jelöltet. Persze a lánya mit sem tud erről, és egy kis hiba is becsúszik, ugyanis az anyának sikerül még egy pasit is beszerveznie akarata ellenére. A lány két férfivel kezd el egyszerre randizni, az egyik jól szituált, magasan képzett egy érdekházasságra kitűnő alany, de inkább az anya ideáljainak felel meg, mintsem a lányénak. A másik férfi kedves, eredeti, szeretetre méltó. Az egyik mellett az ember arany életre számíthat, míg a másik mellett boldog lehet, mint ember. A film kissé elgondolkodtatott, hogy melyik a helyes választás, mikor jár jobban az ember, ha a boldogság alapjának az érzelmeket választja, olyan társat keres, aki mint ember boldoggá teszi pénz nélkül is, vagy az, amikor az anyagi jólét nyújtotta boldogságot választja. Úgy vélem a válasz elég egyértelmű, legalábbis számomra. A pénz nem boldogít, boldog csak úgy lehetsz hosszú távon, ha olyan társat választasz aki mellett egyszerűen csak jól érzed magad, azért mosolyogsz mert ott van melletted, és akkor is boldog vagy, ha nem kapsz tőle mást, csak saját magát. A boldogságot nem lehet kilóra megvenni szerintem, mert lehet hogy átmenetileg boldog vagy ha körbeutazhatod a földet, de egy idő után már nem zavaró, ha nincs semmi más közös, csak a pénz szeretete.