Legnagyobb sajnálatomra, mint derült égből villámcsapás úgy ért ma reggel az a rengeteg politikai plakát, amit láttam. Tele lett hirtelen minden velük, habár még nem is kezdődött el a kampányidőszak. Habár úton útfélen politikai hirdetésekkel találkozunk mégis azt hangoztatják a pártok, hogy jobban kéne szabályozni a kampányt, ami maximum 30-60 napos lehet, egyik szigorúbban szabályozna, mint a másik, de ennek ellenére valahogy már most kampányolnak, csak ezt még nem nevezzük annak hivatalosan. Az MSZP tervezete a legmegengedőbb, melyet a Fidesz természetesen csípőből elutasít, habár ez utóbbi párt plakátjaival találkoztam már most a legtöbbször. Az egész elég visszataszító, hiszen már indulásból saját maguknak mondanak ellent szerintem. Ha már elkezdték, legalább lenne valami értelmes mondanivalójuk a hirdetéseknek, de nincs, csupa üres frázis, szépnek hangzó (habár igazából már annak sem) szavak, melyeket már annyiszor használták, hogy nincs már benne semmi, már nem hihető. Engem legalábbis nem tudnak meggyőzni olyan jelszavakkal, felkiáltásokkal, hogy új kezdet, vagy önért dolgozunk, stb., nekem ennél több kell. Nem kell számomra a csillagokat is leígérni az égből, mert úgy sem hiszem el, de igen is ígérni kell, kell olyan ígéreteket tenni, amit el is hiszek, és nem csalódok aztán, mert be is tartják. Egyik előző kampányban nekem mint akkori diáknak egy párt tett összesen ígéretet, egy laptop formájában, a többi párt még arra se vette a fáradságot, hogy megszólítson, ha belegondolunk egy laptop nem egy hatalmas ígéret, egyáltalán nem nehéz betartani, és éppen ezért el is tudom hinni, hogy ha az ígérettevő nyer, akkor lesz egy laptopom. Azt azonban sokkal nehezebb elhinni, ha azt ígéri nekem valaki, hogy lesz 13, sőt 14. havi nyugdíjam is, egyrészt mert diákként még nem gondolok a nyugdíjra, másrészt pedig addig még legalább 40 évet kell várni, szóval nekem nem tudja ezt úgy megígérni, hogy én azt el is higgyem, hogy így lesz.
Azt elvárom, hogy megszólítva érezzem magam, úgy érezzem, hogy a választások rólam is szólnak, és ezt esetemben csak úgy lehet elérni, ha racionális ígéreteket tesznek, jövőképet próbálnak adni. Az üres frázisok nem elegendőek! abból már kinőttem! Számomra az, hogy új kezdted nem sokat mond, mert nem tudom elképzelni, hogy mit is kell alatta érteni, mi lesz más, és miért lesz nekem az jó, azt el kell magyarázni, meg kell tölteni tartalommal a hangzatos kijelentést, és azt nem lehet úgy megtenni, hogy folyamatosan támadom a másik fel minden egyes kijelentését, és annak az ellenkezőjét állítom, még akkor is ha annak semmi értelme nincs, vagy az én hasonló gondolatomat próbálom úgy beállítani, mintha az teljesen az ellenkezője lenne. Egyrészt azért nem jó ez, mert romboló hatású, és nem vezet sehova, ha észnélkül mindig az ellenkezőjét próbálom sulykolni minden mondatommal, mint az ellenfelem, másrészt azért nem, mert ha a végén kiderül, hogy végülis én ugyanazt állítottam, mint az ellenfelem, csak más szavakat használva, az addigi támogatóim eltaszíthatja tőlem.
Szóval én azt remélem, hogy olyan kampány is lesz majd egyszer, ahol értelmes emberek módjára vitatkoznak a jelöltek, és észérvekkel próbálnak meg a saját oldalukra állítani engem, mint választót, és elképzelhetővé válik az az elképzelhetetlen is, hogy ha a másik párt, aki vetélytárs, olyan ötlettel áll elő, ami jobb, mint az enyém, akkor én azt elismerem, és mindent megteszek azért, hogy az megvalósuljon. Ettől én még nem leszek kevesebb az emberek szemében, csak azt bizonyítom, hogy az ő érdekük fontos számomra, fontosabb, mint a pártpolitika.
Véleményem szerint előrehaladni csak így lehet, ha összefogunk, és együtt dolgozunk, nem pedig egymás ellen.
Na de addig is, míg ezen utópisztikus gondolataim befogadó fülekre találnak azért olyan a mindennapjaimat jelenleg érintő kérdésekről is szólhatna a kampány, hogy hogy lehet az, hogy a külföldi szerelvény felülmúlja a magyart, pedig nem is nyugatra utaztam, és arra még pótjegyet sem kell váltanom itthon, míg a magyar szerelmvényre igen, ugyanis a hétvégén sikerült egyik irányba olyan vonattal mennem, hogy majd leesett az állam a csodálkozástól, olyan felszereltségű gyors vonattal mehettem, míg visszafele az IC pótjegyemért cserébe olyan hidegben volt részem, hogy az út felétől már vacogni is tudtam és az út végére már a kabátot is fel kellett venni, hogy meg ne fázzak. Vagy arról, hogy hogy lehet az, hogy egyik hipermarketben, ami viszonylag újonnan nyitott korlátozva van a mobiltelefonom, csak az egyik szolgáltató hálózata használható, a többié nem, pedig a lánc többi tagjában ilyet még soha nem láttam. Vagy hogy lehet az, hogy egy kérelem elbírálásához nem elegendő fél év, és ez alatt még csak a türelmem sem kérik, az meg még eszembe se jusson, hogy elnézést kérnek azért, mert így elhúzódik a folyamat, vagy hogy okozhat nagyobb torlódást 2-3 cm hó, mint az, amikor nem volt tömegközlekedés. És nem hibáztatni kell érte valakit, nem az a megoldás, amit elvárok, hanem az, hogy elérjük azt, hogy ilyen újból ne fordulhasson elő. Meglehet, hogy ezek kis dolgok, de ezekkel kell kezdeni, és nem a nagyokkal.
A kampánynak rengeteg témája lehet, egy a fontos, ne arról szóljon, hogy ellent akarok mondani a másik állításának, hanem arról, hogy ha nem értek vele egyet, akkor vitát kezdeményezve próbáljunk előbbre jutni.
Zárásul annyit: abban biztos vagyok, hogy el akarok menni szavazni majd, de abban még egyáltalán nem sikerült döntenem, hogy kire/mire fogok majd akkor és ott voksolni.
