A közelben lévő pékség, mely egészen este tízig van nyitva tegnap meglepett, ugyanis eddig azt hittem, hogy lehet benne kapni kenyeret, de tegnap kiderült, hogy nemcsak a kenyér van benne, hanem többféle kenyér is, sőt éppen aktuálisan a sima kenyér nem is volt kapható. Hogy miért hittem azt, hogy nem lehet csak sima kenyeret kapni? Hát azért, mert miután ideköltöztem, és bementem, kérdeztem, hogy van-e félbarna kenyér, a válasz az volt, hogy nincs, van e barna kenyér, a válasz ismét az volt, hogy nincs, aztán megkérdeztem hogy akkor milyen kenyér van, a válasz az volt, hogy hát van fehér kenyér és pont. Aztán tegnap kiderült, amúgy van nekik magvas, rozsos és Erzsébet kenyerük is. Vettem egy magvas kenyeret, ami nagyon finom, amúgy a fehér kenyerük is finom:). Annyira nem vagyok nagy kenyérevő, de azért, amikor finom és puha egy kenyér, akkor elég sokat meg tudok belőle enni:)
Korábbi lakhelyemmel szemben az itteniek nagy péksütemény fogyasztók, itt egy átlagos kenyérvásárlás a következőképpen hangzik:
-Jó napot! Tessék kérni!
- Jó napot! Kérnék három zsemlét, két kiflit, egy magos pogácsát, meg... ez itt micsoda?
- Virslis táska.
-Abból is kérnék egyet, meg mondjuk egy túróstáskát, van csokis croisson?
- Igen, van sima csokis és csokis vaníliás is.
-Hát legyen akkor mondjuk egy sima csokis.
-Még valamit?
-Meg még kérnék egy fél kiló kenyeret is.
-Ez a fél jó lesz?
-Igen. Hmm, meg még kérnék ebből a meggyes rétesből is kérnék egy darabot.
-Még valamit?
-Nem, köszönöm.
Az eladó akkor elkezdi bezacskózni, és a gépbe beütni a dolgokat.
- 2000 forint lesz.
És ezt minden nap, vagy minden második nap így megy, mert ugye nem vesznek semmiből annyi menyiséget, hogy az elég legyen több napra is. És az emberek sorban állnak ebben a boltban, ami nem csoda, ha minden ember percekig sorolja mit szeretne, hiába van több eladó, nem segít a dolgon.
