Tegnap színházba voltunk, és az Ali baba és vAgy negyven rabló című musicalt néztük meg. Az egész több szempontból különleges volt, kezdődött azzal, hogy pénteken szóltak, hogy van ez a lehetőség, és tudok e menni, mondtam lehet, aztán vasárnap amikor indultunk volna a kocsink nem akart megmozdulni, mint mára kiderült befagyott a kéziféke:( -Volt már valakinek hasonló élménye?- Aztán a társaság egy másik tagjának kocsijával végülis sikerült eljutnunk a színházba. A színházba a művészbejárón keresztül jutottunk be, mert nekünk ám olyan különleges jegyünk van:) Na azért ez nem pont így van, ugyanis ezt a színházat éppen felújítják, és úgy vannak most az előadások, hogy a színpad egy részén vannak elhelyezve körkörösen a székek, és középen egy kicsit még jobban megemelve a színpad. Különleges élmény egyébként az, hogy a színpadon ülsz, ha felnéztünk a fejünk felett a mindenféle izgalmas dolgot lehetett látni, az összes tartó zsinort, ami máskor a díszletet tartja például, illetve a fénytechnikai kellékeket. Szóval tényleg, már önmagába ez megéri, illetve egy itt most annyira közel vannak hozzánk a színészek, hogy tényleg mindent lehet látni:) Az előadás nekem tetszett, egy vicces feldolgozása volt a már amúgyis mindenki által jól ismert történetnek, kis gúnnyal fűszerezve. Ali baba családja egy szegény tisztességes család, fia pedig a gazdag és zsugori, mindenki által utált bátyjának nevelt lányába lett szerelmes. Ali baba fiával kiment az erdőbe fát vágni, ahol a vagy negyven rabló tanyájához tévedtek, ahol meglátták, hogy a rablók hol tartják pénzüket... Akit érdekelnek a részletek annak itt találja őket.

Tegnap színházba voltunk, és az Ali baba és vAgy negyven rabló című musicalt néztük meg. Az egész több szempontból különleges volt, kezdődött azzal, hogy pénteken szóltak, hogy van ez a lehetőség, és tudok e menni, mondtam lehet, aztán vasárnap amikor indultunk volna a kocsink nem akart megmozdulni, mint mára kiderült befagyott a kéziféke:( -Volt már valakinek hasonló élménye?- Aztán a társaság egy másik tagjának kocsijával végülis sikerült eljutnunk a színházba. A színházba a művészbejárón keresztül jutottunk be, mert nekünk ám olyan különleges jegyünk van:) Na azért ez nem pont így van, ugyanis ezt a színházat éppen felújítják, és úgy vannak most az előadások, hogy a színpad egy részén vannak elhelyezve körkörösen a székek, és középen egy kicsit még jobban megemelve a színpad. Különleges élmény egyébként az, hogy a színpadon ülsz, ha felnéztünk a fejünk felett a mindenféle izgalmas dolgot lehetett látni, az összes tartó zsinort, ami máskor a díszletet tartja például, illetve a fénytechnikai kellékeket. Szóval tényleg, már önmagába ez megéri, illetve egy itt most annyira közel vannak hozzánk a színészek, hogy tényleg mindent lehet látni:) Az előadás nekem tetszett, egy vicces feldolgozása volt a már amúgyis mindenki által jól ismert történetnek, kis gúnnyal fűszerezve. Ali baba családja egy szegény tisztességes család, fia pedig a gazdag és zsugori, mindenki által utált bátyjának nevelt lányába lett szerelmes. Ali baba fiával kiment az erdőbe fát vágni, ahol a vagy negyven rabló tanyájához tévedtek, ahol meglátták, hogy a rablók hol tartják pénzüket... Akit érdekelnek a részletek annak itt találja őket.

És ha most felmerült a kérdés, hogy miért külföldön járok színházba, hát azért, mert a családi fészket környező színházak közül annak a legjobb a repertoárja. Tavaly például megnéztük az Anconai szerelmeseket, amin nagyon jól szórakoztam, régen nevettem már annyit egy előadáson. Minden évadban van legalább kettő fergeteges vígjátékuk.

Korábban a Csokonai színházba jártunk rendszeresen, de ott egy idő után nézhetetlen volt a kínálat, csupa tragédia, színmű megtetézve valami borzasztó rendezéssel. Kinek van kedve még szabadidejében is szenvedni? Nekem nincs.