Furcsa dolog a szerelem, fura reakciókat vált ki az emberből:) Az, akit szeretünk sokkal jobban kell vigyázzon arra, hogy mit mond igazából nem is, mert az ő mondatainak sokkal nagyobb erejük van, mintha egy számunkra közömbös, vagy kevésbé fontos ember szájából hallanánk. Azért mondom azt, hogy vigyáznia kell, mert érzékenyebbek vagyunk vele szemben, ugyanakkor ő az egyetlen, akitől nem csak elviseljük, hanem el is fogadjuk a kritikát.
Nem tudom miért írom itt királyi többesbe a mondandómat, amikor nem is biztos, hogy más is így gondolja, mint én:)
Na szóval a szerelem fura dolgokat művel az emberrel, mint például szokatlan viselkedési formák minden ok nélkül bárgyú mosoly. Az idő érzékelése is teljesen megváltozik, ahogy az előző dalban is megéneklésre kerül: lassan bandukolva múlik minden óra tovább... hogyha veled vagyok száguld a mutató, és érdekes ez az érzés évek alatt sem változik.
Csupán szerelmünk figyelme számít annyira, hogy már akkor is megérezzük hiányát, amikor úgy egyébként ez még fel se tűnne, ha másról lenne szó. Ha ő ígér valamit annak megvalósulását epedve várjuk, és ha ő mellettünk van, velünk foglalkozik, akkor semmi más nem számít.
Jó persze tudom, vannak hétköznapok is, és nem mindig érezzük azt, hogy happy az élet, de elég egy mosolya ahhoz, vagy egy két kedves szava, hogy elfeledkezzünk a nyűgünkről.
