Megint néztem a Testvérek című sorozatból pár részt a napokban, és hát megint eszembe jutott az, hogy milyen jó annak, aki olyan nagy családban él. Éppen ma jutott eszembe, hogy én mindig akkor voltam a leginkább feldobva, amikor a legtöbben voltunk a családból egy helyen, a nagy családi események mindig tetszettek, és kár, hogy mostmár jóval kevesebben vagyunk, mint akkor. Vannak emberek, akik nem szeretik a tömeget, vagy nem szeretik a családi eseményeket. Ilyen például a testvérem párja is, ő legszívesebben kivonná magát mindenféle nagyobb családi eseményből, neki az ideális a két fő, dehát nem vagyunk egyformák, ettől még kénytelen lesz megszokni, hogy még akkor is ha csak ritkán, de előfordul, hogy a nagyobb család összegyűlik egy helyen, és ez alól nem lehet mindig kivonnia magát. Én bezzeg olyan típus vagyok, aki szívesen rendezne "klántalálkozókat" ahol mondjuk a szüleim azon első unokatestvéreit, és családtagjait hívnám csak meg, akiket ismerek, ami már így is egy nemzetközi legalább 50 fős találkozó lenne, egy ilyen már csak azért is lehetne esetlegesen jó, mert jobban megismernénk egymást. Én élvezném, de szerintem rajtam kívül nem sokan:) Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ebből olyan 20-an vagyunk akik rendszeresebben szoktunk találkozni vagy hallani egymásról. A Testvérek című filmben kb ekkora létszámú a szűk család, mennyivel jobb az.
Egyébként amikor ilyen nagyobb tömegben vagyunk családilag egy helyen, akkor néha kicsit déliesen hangosak és kuszák vagyunk, de pont ez az ami engem feldob:)
