Az elmúlt egy hétben két filmet is láttam a moziban. Az egyik a Mindenki megvan című film, ami szerintem egyszerre érdekes és szívszorító. Egy özvegy férfi szeretné összeszedni felnőtt gyermekeit egy hétvégére, de azok mindenféle kifogással élve lemondják a hétvégét, ezért úgy dönt az apjuk, hogy akkor ő keresi fel egyenként gyermekeit, de minden gyereke lerázza őt, és egyértelműen érzi, hogy valamit titkolnak előle, az első gyermekét nem is találja otthon. Aztán menet közben egyre több mindenre derül fény és szépen kiderülnek a titkok, kiderül, hogy a testvérek csak az apjukat szeretnék megvédeni, és ezért nem mondanak el neki dolgokat, ugyanakkor közben együttműködve dolgoznak a probléma megoldásán. Egyszerre szomorú és megindító a helyzet.

A másik film Az ifjú Viktória királynő mely egy történelmi film, ez is roppant érdekes film, sokkal kevésbé szomorú, mint a másik. Az 1800-as évek Angliájában járunk, ahol megismerhetjük Viktória életét mielőtt királynővé koronázták és az azt követő néhány évben. Kicsit meglepő volt, hogy mennyire számító emberek vették körül már gyermekkorában, akik például nem hagyták, hogy találkozzon  a királlyal, vagy hogy olvasson, hogy így tudják befolyásul alatt tartani, s tulajdonképpen csupán annak köszönheti hogy ismert és nagy királynő lett belőle, hogy eleinte magától, később jövendőbeli férje által támogatva makacskodik és sokszor a saját feje után megy. A filmben rendkívül sok az összeesküvés és ármánykodás, tulajdonképpen az akkori politika semmivel sem másabb, mint a mostani. Ugyanakkor mégis sikerült elérnie Viktóriának azt, hogy országa előre haladjon és fejlődjön irányítása alatt, ez utóbbival már nehezebb felfedezni a párhuzamosságot manapság. Nekem ez a film is nagyon tetszett.