Ma ebédszünetben kimentem a ügyet intézni és vásárolni, közben összefutottam kollegákkal, az egyik aki a főnököm megjegyezte, hogy én mindenütt ott vagyok, mert már a második helyen lát engem ahová bement, és könnyen felismert a sapkámról. Szóval különleges ismertető jelem a bojtos sapkám, ami nem fekete, és nem annyira felnőttes!!!, hiszen utoljára általános iskolás koromban hordtam, csak, mivel a másikat a hétvégén nem vittem magammal haza, és fázott a fejem, ezért előszedtem a szekrényből az egyik régit. Magamba megállapítva, hogy engem a sapkámról messziről fel lehet ismerni mosolyogva indultam tovább. Az egyik iroda, ahová ügyintézni mentem idő közben elköltözött, de maga az épület továbbra is azé a hivatalé, így a portás meg tudta mutatni hová költözött az iroda, adott hozzá térképet, és azt is mondta, hogy ha gondolom akkor szakszerű útbaigazítást is ad. Mondtam, jó, hallgatom. Erre a szakszerű útbaigazítás így hangzott:
- Látja ott szemben azt a három kirakatot, ahonnan pont most jön ki valaki.
- Igen.
- Az az ott.
Én meg felkészültem már rá, hogy valami bonyolult útbaigazítást fogok kapni, elvégre egy térképet is a kezembe nyomtak, és nyilván azért akartak ennek ellenére szóban is útbaigazítani, még mielőtt egyáltalán megnézhettem volna a térképet, mert olyan bonyolult lehet eljutni oda.
