Habár mostmár egyértelműen tudom, hogy ránézésre senki nem jön rá, még az se igazán aki nap mint nap lát, hogy stresszes vagyok ennek ellenére tudom magamról, hogy most nem is kicsit vagyok az.
Tegnap a vonaton ismerősökkel jöttünk, és az egyik mesélte, hogy hazament, evett a finom hazai kosztból, amitől belázasodott, és gyakorlatilag az egész hétvégét ágyban töltötte, és habár már jobban van, de még mindig nem az igazi. Erre a másik mondja, hogy neki meg a feje fáj, mert arra figyelt, hogy hová lépjen, mert azzal kapcsolatosan irányították, és nem figyelt oda, hogy mi jön vele szembe, így sikeresen bevágta a fejét ami azóta olyan, mintha nem is az övé lenne. Erre megszólaltam én, hogy én olyan stresszes vagyok mostanában, mire mindketten kerek szemmel egyszerre kérdeztek vissza, hogy én stresszes? Mondom igen. Hogy miért? Csak tippelni tudom.
Ma amikor a tegnapi vonatozós élményemet meséltem el a kolleganőm megszólal, hogy egyáltalán nem látszik rajtam, olyan magabiztosnak tűnök. Ez roppant megtisztelő, meg jó dolog, de most én mégis inkább ideges és feszült vagyok, mint magabiztos, vagyis ezekszerint amúgy az is:)
Nem annyira tudom még, hogy hogyan lehetne legyőznöm ezt az állapotot, de valószínű egy fizuemelés az jót tenne, mert az elég pozitív dolog főleg mostanában.