Én már többször éreztem úgy életem során, hogy valahogy nem jó évben születtem, mert valahogy amikor én adott ponthoz érkezek, akkor az mindig szürke, míg amikor mások járnak ott, akkor az izgalmas, változatos volt. Olyan érzés, mintha én lemaradnék valami jóról.
Általános iskolás koromban volt, hogy előnyünk is volt másokhoz képest, nevezetesen mi voltunk az első olyan évfolyam, akik már nem tanultak oroszt de ez iskolafüggő, mert más iskolákban az én évfolyamom még egy vagy két évig tanult és nekem volt lehetőségem anyanyelvi tanároktól tanulni angolul. Volt olyan is, hogy rajtunk kísérleteztek: olyan képzésre mentem, amibe mi voltunk az elsők abban a suliban, a kreditrendszert is rajtunk próbálták ki a fősulin, nem is működött még tökéletesen.
Általános iskolában mi voltunk az utolsók, akik még Commodore-on tanultunk, gimiben ahogy leérettségiztünk egyből felújították a termünket, addig meg a tanáraink majd hasra estek a lyukban ami a linóleumban volt, a fősulin mi minden évben megcsodálhattuk a nemsokára felépülő új szárny terveit, amit ahogy lediplomáztunk egyből fel is építettek. Az egyetemen is akkor adták át a legmodernebb technikával felszerelt új épületet, ahogy befejeztem a sulit.
Minden suliba amikor odakerültem azt hallgattuk, hogy az előző években milyen nagy élet volt, és mindig ezen nosztalgiázott mindenki, aztán valahogy amíg én odajártam ennek a nagy életnek nyoma sem volt, általában sokkal szürkébb volt a közösségi élet mint azelőtt.
Most egy kicsit ezt érzem a blogvilágban is, nevezetesen, hogy sikeresen lemaradtam a "fénykoráról".
Persze az is lehet, hogy egyszerűen mások élete néha érdekesebbnek tűnik, mint a sajátom.
