A világ, ahogy én látom

Útközben hazafelé jött a telefon, hogy tesómék mégis úgy döntöttek, hogy ma jönnek hozzánk, de nem maradnak holnapig, még ma este vissza is mennek, és mindezzel akkor hívtak, amikor már a buszra vártak, hogy induljon velük. A legizgalmasabb a dologban, hogy ők így hamarabb hazaértek, mint én, merthát én messzebbről mentem. Szóval kapát kaszát elhajítani, jövünk, de mindjárt megyünk is, úgyhogy ránkfigyelni!!! Körülbelül így nézett ki a dolog. Így viszont nem volt időnk előkészülni, hogy felköszöntsük, vagy megvendégeljük őket, semmi extra. Nem az a baj, hogy hírtelen jöttek, hanem az, hogy hamar mentek is, és nem volt időnk nagyon beszélgetni, illetve három órával korábban, amikor beszéltünk és kérdeztem, hogy mikor jönnek, akkor meg még nem tudták megmondani, hogy ma vagy holnap.