A világ, ahogy én látom

Tegnap cseteltünk az egyik kollegával a munkahelyi híreket osztottuk meg egymással, és arról beszélgettünk, hogy mennyire nincs nálunk bent elismerve a munkánk, igazából az ő főnöke szokta őket dicsérni, elismeri munkájukat. Ma megint beszélgettünk napközben, és egyszer csak azt kérdezte, hogy el vagy keseredve, mert abból amiket tegnap írtál úgy tűnt igen. Hát igen jól megérezte, igaz tegnap panaszkodtam is egy sort neki, hogy nálunk semmi elismerést nem kap az ember a főnökeitől, a kollegáktól persze igen, mert akik a mi "ügyfeleink" azok többször mondták már nekünk, hogy tök rendesek, segítőkészek, kedvesek vagyunk, és szakmailag is ott vagyunk.  Hallottam már ilyet, hogy a nevem ki van írva nagy betűkkel, hogy ha elakadsz hívd őt, biztos segít, hallottam már olyat, hogy az oktatáson is a csoportot amiben dolgozom úgy emlegetik, hogy Ioék, ezek mind tök jól esnek, mert azt mutatják, hogy sikerült kivívnunk, kivívnom a munkámmal a kollegák megbecsülését. Az ugyanakkor rossz, hogy a saját főnökeink soha meg nem kérdezik mi van velünk, nem adnak egy kis pozitív megerősítést, nem tájékoztatnak minket a minket is érintő változásokról, csak ha már folyosói pletyka útján végülis már mindenki tud róluk. Azért mondjuk ez alól is vannak kivételek, például Mancika rendszeresen fényezve van, és dicsérve, a főnökünk úgy jön be az irodába, hogy a másik sarokból már azt kérdezi, hogy Mancika mi újság, a másik x beosztottja le van ejtve. Tulajdonképpen ezek azok a dolgok, amelyeket hiányolok a munkahelyemen. Ti kaptok elismerést a munkahelyeteken a főnökeitektől?