A világ, ahogy én látom

Munkából hazafelé a szokásos útvonaltól eltérve trolival indultam el. Körülbelül a második megállóban felszállt egy részeg hátulra, akire a vezető egy csomót várt, hogy odaérjen és fel tudjon szállni, szóval tök rendes volt, de ezt a mi kedves részegünk zokon vette és hangosan mondta a magáét és a következő megállóba előre is jött, és elkezdett magyarázni a vezetőnek, hogy micsoda dolog az, hogy azt se jelzik hol kell felszállni a buszra, és úgy kellett rohannia, és azt sem tudja hogy jó buszra szállt-e fel (igaz abban a megállóban csak ez az egy járat áll meg, dehát ez az infó mégis kit zavar?) és ki tudja hová viszi most őt ez a busz, de sebaj, mert ő úgy is hazatalál, kicsit szidta a bkvt, majd a következő megállóba bejelentette, hogy neki elege van ebből az egészből, hisz azt se tudja melyik buszon van, úgyhogy ő le is száll. Miután ő leszállt valaki, aki szintén be volt maxolva elkezdett baromi hangosan csuklani a troli hátuljában (én legelöl álltam, de simán hallottam minden egyes csuklását) és ez így folyt vagy 6-8 percig, közben már az egész troli rajta kuncogott. Szóval igazi élmény volt trolizni.