Tegnap délután továbbra is az esküvő szervezés bűvöletében jártunk kint egy tanyán, ami a város szélétől csak pár száz méterre van, de mégis annyira elüt a városi környezettől. Ahogy átléptük a bejáratát egy tisztás benne egy kis tó, kicsit odább a másik kapu előtt egy holtág, melyet a kapubejáró ketté vág a kapuval szemben egy kis erdő a holtág túloldalán legelésző birkanyáj az erdőbe pónik és lovak, a kaputól az út a fák mellett visz a ház felé, ami szintén a holtág partján áll, és igazi hagyományos parasztháznak van berendezve, mögötte a mező szélén egy fedett rész, ahová ki lehet ülni, a mezőn a lovak amelyek szabadon járkálhatnak, csak a ház felé van kis kerítés, olyan amilyen jellemzően a hegyekben szokott lenni. A házzal tornácával szemben az ólak és a takarmánytároló, az udvaron kutyák, macskák barátságban egymással, illetve pulykák és tyúkok járnak szabadon, így láttam sok év után újra kiscsirkéket és kotlót is.
Szóval az egész hely olyan meseszerű, pont olyan, mint amilyennek városiként elképzelek egy tanyát, amely a nagyközönség számára nyitva van.
