A világ, ahogy én látom

Múlt hét végére a forint meglehetősen gyenge lett, ami annak volt köszönhető, hogy habár igazából nem tűnt fel, de egyébként már államcsőd van, és rosszabb helyzetben vagyunk, mint Görögország. Aztán mára kiderült, hogy államcsődről szó sincs, szóval a hétvégén nyilván csoda történt, hogy a csődtől hipp-hopp ennyire távol kerültünk kormányunk szerint... Most anélkül, hogy ebbe nagyon belemennék, hogy ki mit is mondott, ki milyen beosztásban van közülük, azért azt megkérdezném, hogy egyetlen egy kommunikációs szakembert sem kérdeztek meg arról, hogy jó ötlet-e ez? Még akkor sem tartanám igazán jó ötletnek, ha tényleg csődben lenne az ország, főleg nem akkor, ha ez nem is igaz teljesen, vagy még félig sem, de adott esetben jól jöhet még ennek lebegtetése az emberek orra előtt, amolyan én megmondtam típusban. A baj csak az, hogy az én megmondtam lehet azért lesz igaz, mert annyit szajkóztuk, hogy egyszercsak elkezdtek hinni nekünk. Most is ez történt, hogy kiderült, hogy mi ugyan már rutinosan nem foglalkozunk az efféle bejelentésekkel,  hiszen már hónapok óta heti rendszerességgel halljuk, de a világ többi része komolyan veszi amit politikusaink mondanak, főleg, hogyha a kormány tagjai, mert hát ha valaki, akkor ők tényleg tudhatják, hogy így van. Hallottam már olyan történetet is, hogy az éppen külföldön nyaraló magyarnak a helyiek újságolták el, hogy az ország csődbe ment. Szóval tényleg oda kéne figyelni végre arra, hogy ki mit mond, mert  még ha meglepő is, vannak olyanok, akik ezt teljesen komolyan veszik, és nem veszik esetleg észre a benne rejlő túlzást, vagy kiegészítést.