Szerintetek milyen az ideális párkapcsolat? Az az ideális, ha az egyik fél teljesen alárendeli magát a másiknak? Vagy az az ideális, ha a gyerekeket elzárják a külvilágtól, és otthon nevelik őket? Az ideális családban a nő nem dolgozhat, csak takarítani és a családot kiszolgálni alkalmas? Attól jó feleség a feleség, ha ő vágja le a férje ura körmét még a lábáról is?

Számomra hihetetlen, de Amerikában vannak olyan családok akik a fenti szabályok szerint élnek, sőt találkoztam már itthon is hasonló gondolkodásmóddal. A kolleganőim közt is van olyan, aki teljesnek érezné úgy is az életét, ha nem lenne egész nap más dolga, csak a ház rendben tartása.

Én nem tudnám elképzelni azt, hogy a párom, vagy én egész nap otthon ülnénk, míg a másik dolgozik, és az lenne a legfőbb problémánk, hogy mikor töröltem le utoljára a port a szekrényről ma vagy tegnap, és persze mindezt önszántamból, és nem azért, mert mondjuk munkanélküli az, aki otthon van. Azt sem tudom elképzelni, hogy a párommal mi nem vagyunk egyenrangúak, hogy valamelyikünk folyamatosan és minden téren a másik alá van alárendelve, hogy rabszolgaként kiszolgálja a másikat.  Azt sem tudom elképzelni, hogy csak én dolgozom, és a páromnak nincs más dolga, csak az általam megkeresett pénz elköltése, mert ebben az esetben is az egyikünk rabszolga, csak ilyenkor nem az, aki otthon van, hanem az, aki nincs. Van abban a mondásban valami, hogy aki nem dolgozik az ne is egyék.

Azt sem gondolom egészségesnek, hogy a gyerek folyamatosan otthon legyen, és ne járjon iskolába, óvodába. Persze jó, ha a gyerek minél többet van a családjával, de attól függetlenül az egészséges fejlődéséhez hozzá tartozik az is, hogy kortársaival is együtt  töltsön bizonyos időt.