Mostanában többször hallottam, hogy mennyire mások a férfiak, és mennyire nem lehet az ő fejükkel gondolkodni, mindezt nők szájából. Mondjuk nem kifejezetten nekem célozzák, én csak hallom, csak fura dolog, hogy mekkora problémának látják ezt és mennyi időt szentelnek ennek. Miért gyártanak az emberek stratégiákat arra nézve, hogy hogy cselezzék ki a másikat, aki a párjuk, társuk, hogy a másik kis játékainak dacára mégis ők nyerjenek. Ezzel egyáltalán nem lehet közelebb kerülni a másikhoz, sőt, csak a bizalmatlanság és az eltávolodás felé vezet. Szerintem az egész dolog kulcsa csupán annyi, hogy ha elég jól és elég régóta ismeri az egyik ember a másikat, akkor össze tudnak úgy hangolódni, úgy szokni, hogy félszavakból is megértsék egymást, és már nem lesz igaz az, hogy a másik fél mennyire másként gondolkodik. Tévednék?
Egyébként a fenti logikából kiindulva mennyivel előnyösebb ha az ember párja azonos nemű, hiszen akkor az első perctől kezdve nincs azzal gond, hogy a párom miért gondolkodik olyan másként mint én:)
