Nekem ez a film a klasszikus, azon filmek egyike, amit akárhányszor meg tudnék nézni, és akkor sem unom meg. Azt már mindenki tudhatja rólam, hogy szeretem az ilyen zenés filmeket, a vígjátékokat, szóval igazából ezek fényében nem túl meglepő szerintem, ha azt mondom ezt is szeretem:) A film elején, amikor a zárdába kerül és meghallja a kórust, hogy hogy kornyikálnak, és utána azt mondja, hogy azért üres a templom, mert nem vonzza oda az embereket semmi, akkor én mindig arra a következtetésre jutok, hogy igen, tényleg így van, a fiatalok, köztük én is, azért nem szerettem templomba járni, mert rossz volt hallgatni, ahogy minden zsoltárt és éneket ugyanazon a hangon, ugyanazon a dallamon "énekel" végig a társaság. Nincs mindenkinek jó hangja, nekem sincs, ennek ellenére régen imádtam énekelni, de aztán általános iskolában sikeresen leszoktattak róla, de ez nem jelenti azt, hogy ne énekelhetne bárki a templomban, azonban ha valami hasonló kórus énekelne velünk vagy helyettünk, akkor talán én is gyakrabban látogatnék oda.
Aztán ott vannak ebben a filmben a színésznők, a duci és vidám, valamint a nagyon vékony és félénk apáca a két kedvencem, a főszereplő Mary Clarence nővér, Whoopi Goldberg egyébként is az egyik kedvenc színésznőm, láttam őt a Star Trek-ben is, amin kicsit csodálkoztam is, mert nem gondoltam volna, hogy egy ennyire ismert színésznő egy efféle mellékszerepet is elvállal, de ami azt illeti ez is szimpatikusabbá teszi számomra. Láttátok a Bíborszín című filmet? Egyszer láttam, de igazából már nem emlékszem rá, csak az érzésre, amit hagyott bennem, szerintem jobb, mint a Titanic.
