Néhány évvel ezelőtt, amikor tanultam az idegenvezetést nagyon élveztem, főleg azt, amikor volt sikerélményem. Debrecen főterén beszéltem - mert éppen rajtam volt a sor -  az osztálynak, és arra lettem figyelmes, hogy egyre több ember áll meg és figyel oda, hallgat figyelmesen, és néz engem. A legjobb az egészben az volt, hogy ettől nem jöttem zavarba. Jó érzés volt, már akkor is feltűnési viszketegségben szenvedtem nyilvánvalóan:) és valószínű ennek a vágyamnak a jelenlegi kifejezési formája a blogírás is. Aztán valahogy soha nem dolgoztam idegenvezetőként, pedig minden megvan hozzá, de néhányszor már gondoltam rá, hogy újra fel kéne eleveníteni ezt, kipróbálni magam, hogy megy e még. Persze ehhez meg kéne tanulni újra a dolgokat.