Tegnap arra gondoltam, hogy ebédelhetnénk együtt tesómmal, ha már úgy is egy városban dolgozunk, azt nem mondom, hogy lakunk, mert én nem, szóval ezzel az elhatározással felhívtam délelőtt, hogy mit szól az ötlethez. Első nekifutásra nem tudta eldönteni, hogy mit mondjon, mert dilemmázott, hogy haza menjen délben, vagy együnk együtt. Rábíztam a döntést, hiszen egyébként én se különösebben vágytam éppen gyors kajára, de gondoltam, azért találkozhatnánk. Aztán tesóm előadta, hogy miért is akar hazamenni:...
Most készítsetek elő valami puha párnát, és szedjétek össze jól magatokat, nehogy úgy járjatok, mint az egyik kollegina, aki lefejelte az asztalt a kifogás hallatán!!!
Tegnap arra gondoltam, hogy ebédelhetnénk együtt tesómmal, ha már úgy is egy városban dolgozunk, azt nem mondom, hogy lakunk, mert én nem, szóval ezzel az elhatározással felhívtam délelőtt, hogy mit szól az ötlethez. Első nekifutásra nem tudta eldönteni, hogy mit mondjon, mert dilemmázott, hogy haza menjen délben, vagy együnk együtt. Rábíztam a döntést, hiszen egyébként én se különösebben vágytam éppen gyors kajára, de gondoltam, azért találkozhatnánk. Aztán tesóm előadta, hogy miért is akar hazamenni:...
Most készítsetek elő valami puha párnát, és szedjétek össze jól magatokat, nehogy úgy járjatok, mint az egyik kollegina, aki lefejelte az asztalt a kifogás hallatán!!!
Azért, mert otthon hagyta a jegygyűrűjét, és ez most őt annyira zavarja, hogy arra gondolt hazaszalad érte, igaz élete párja ezt az ötletét még nem tudja, így nem is biztos, hogy lesz ebéd otthon, de ő azért mégis inkább hazaszaladna, s nem velem ebédelne. Még szerencse, hogy közel lakik a munkahelyéhez.
Szerintem ez roppant béna kifogás, sokkal egyszerűbb lett volna, ha azt mondja otthon várják ebéddel. Ha tényleg otthon hagyta a jegygyűrűt, akkor az olyan szörnyű lett volna, hogyha délután sincs rajta, ha már egyszer a délelőttöt kibírta nélküle? Mondjuk nyilván én nem tudhatom milyen ez a helyzet, mert nekem nincs jegygyűrűm, még gyűrűm sem.
