Holnap már mehetek megint dolgozni, jaj, de jó nekem:)

Elmentünk a magyar határtól 400 kilométerre, és mégis olyan környezetbe voltunk, ahol hirtelen meglepődtem, amikor az egyik nap valaki nem magyarul beszélt az utcán, pedig tudtam, hogy külföldön vagyok. Egyébként elindultunk, és majdnem egész úton szakadó esőben mentünk, volt olyan ahol felmentünk a felhőkbe, meg olyan is ahol autópályán repesztettünk, volt olyan hágó, ahol napsütés volt, aztán visszaereszkedtünk a felhők közé, és mire megérkeztünk a táborhelyünkre már megint esett az eső, így aztán sár, dagonya meg minden. Biztonságérzetünk növelése érdekében minden éjjel meglátogatta táborunkat egy medve, így aztán már több vadász őrzött minket. Elmentünk egy ismerőshöz is a közelbe, és ők arról számoltak be, hogy telente még farkasfalka is bemerészkedik a völgyekbe, meg is állapítottam magamba, hogy hú de jó, az ember ilyen infókra szomjazik, amikor éppen hegyet mászik:)

Egyébként amikor éjjel 10 fok van nem annyira kellemes sátorozni, de az ottani nappali 20-25 fokos csúcsból sem kellemesebb visszajönni az itteni 30-35 fokba.

Még egy gondolat nem túl összeszedett bejegyzésem végére:): amikor a Békás-szorosban sétáltunk minden második kocsi magyar rendszámú volt, ami annak fényében különösen izgalmas, hogy az emberek általában nem Romániát jelölik meg, mint nyaralásuk célpontját, az viszont biztos, hogy akik ott kocsikáztak, azok mind turisták, hiszen, ahogy kimegy a szorosból, úgy el is hagyja az ember Erdélyt, szóval onnan áttelepült emberek nem járnak arra haza.