Megvolt az esküvő szombaton, és a várakozásoknál sokkal jobban sikerült, sokkal jobb volt a hangulat, mint amire számítottunk.
A napközbeni 40 fok nagyon király volt, főleg akkor amikor a menyasszony finom célzással szólt, hogy reméli felveszem a zakót is, nevezetesen úgy tette, hogy ugye a rózsát áttűzöm majd a zakóra, így én a szertartásokat, és a gyalogos vonulást öltönyben, teljes díszben csináltam végig, ami jobb volt mintha szaunába mentem volna.
Na de, hogy az elején kezdjem, a mi vendégeink megjöttek hozzánk, és együtt mentünk ki az esküvő helyszínére, közben megtudtam azt is, hogy a sógornőmék a rokonság 80%kával egyetemben több, mint egy órát fognak késni, így mivel ő a menyasszony az egész mindenség csúszni fog, de sebaj rugalmasan kezeltük a dolgot. A szépséghiba a dologban az volt, hogy ők ugyan már felöltözve jöttek, de az egyik koszorúslány és a vőlegény ruháját is ők hozták, így mikor megjöttek gyorsan kellett intézkedni, főleg mert a vőlegény egyből elindult a menyasszony felé, hogy elkérje a ruháját, alig lehetett lefékezni, hogy talán mégsem neki kéne menni. Na végülis mivel már teljes díszben érkeztek, így csak 20 percet szépítkeztek mielőtt megkapta volna a vőlegény is a ruháját, átöltözött volna és elkezdtük volna az egészet. Kb. akkor kezdődött a kikérés, amikor a polgármesteri hivatalba indulni kellett volna. Mivel szekéren ment az ifjú pár be, az is gond volt, hogy hogy is és kik ülnek majd a szekéren velük, végülis kb 4 variáns után kiderült, hogy a zenészek. Majd a szekér nekilendült úgy, hogy alig bírtuk utolérni és szólni neki, hogy lassabban, mert ugyan mi kocsival megyünk mögöttük, de azért ez nem verseny. A ceremóniák és az utána lévő minilagzi már jól telt. A vége lett kicsit fura, mert nem akkor lett vége, amikor már a násznép megunta a szórakozást, hanem akkor, amikor az ifjú pár unta meg a dolgot, igaz, hogy ők úgy döntöttek, hogy mégsem veszik igénybe a számukra lefoglalt szállást, hanem inkább az éjszaka közebén hazautaznak potom 250 km-t, aminek az lett a következménye, hogy már nem szórakoztunk, de még le sem feküdtünk, csak gubbasztottunk és beszélgettünk fél éjszaka, mert vártuk, hogy jelentkezzenek, hogy rendben hazaértek.
Táncolt mindenki, én is, másnap meg is kaptam, hogy nem táncolok rosszul, ha van ki vezessen, ha nincs, akkor egyedi stílusom teljesen függetlenedik a zenétől és a ritmustól, magyarán borzasztóan nincs ritmusérzékem, amit mondjuk én is tudok:)
Ami számomra kicsit furcsa volt, hogy habár nem voltunk sokan a két család nem különösebben vegyült, és hogy a fiatal házasok el-el tűntek a színről, konkrétan én alig láttam őket. Az is izgi volt, amikor kiderült, hogy a másik család hozott váltás ruhát, és a ceremóniák után átöltöztek, míg mi nem, mert nekem eszembe se jutott ilyesmi, habár mostmár tudom, hogy ha megint oda megyünk valami rendezvény alkalmából, akkor tudunk vinni magunkkal tisztálkodási cuccokat és váltó ruhát, mert ott még zuhanyzásra is van lehetőség.
Ja egyébként a helyszín hihetetlen, szerintem nagyon szép, úgy el lennék ott.
