Ma megint a reptér bűvöletében telt az estém, ezúttal anyu utazik, őt kísértem ki, és vártam meg, amíg becsekkol. Az ember ilyenkor mindig ideges kicsit, pedig nem is én utazom:) Kint volt időnk és beszélgettünk is, és ő így fogalmazott: "nem is gondolnád, hogy hányan szurkolnak most nekem." Most ő egy meghívásnak tett eleget, egy régi osztálytársa hívta meg magához pár napra, akivel több, mint 40 éve nem találkoztak, és beszélni is csak a tavasszal kezdtek újra, ugyanis most találták meg egymást ismét. Beszélgettek elég sokat az elmúlt hónapokban, újra megismerték egymást, és mivel ez láthatóan jó hatással volt anyura, ezt bárki látta, aki ránézett, és ismeri, így most gyakorlatilag valamennyi barátnője, kolleganője, volt osztálytársak és a teljes rokonság, vagyis csak azok, akik tudnak az utazásról lélegzetvisszafojtva drukkol neki, hogy jól érezze magát.
Közben már tudom, hogy rendben megérkezett a repülőjével.
