A világ, ahogy én látom

Jön a szeptember, és ez még mindig fura nekem, ilyenkor, és ez a mostani idő csak rátesz még egy lapáttal, szembesülök azzal, hogy egy csomó ember számára új élet kezdődik, újra iskolaszezon van, és nekem meg semmi extra nincs, nem megyek iskolába, és a munka is ugyanolyan mint az előző napon. Szeptember bizonyos szempontból mindig is a változások hava volt, valójában itt van az igazi év váltás, itt kezdünk, vagyis kezdenek emberek új életet, változik meg az addig megszokott ritmus, és kezdődik egy új. Nem a január hozza a legtöbb újdonságot az emberek életében, hanem a szeptember, legalábbis szerintem. Furcsa - még mindig az - megélni azt, hogy elindulnak a diákok az iskolába, én meg nem, hiszen már nem járok suliba. Utána nem zavar már, mert annyira nem hiányoznak az iskolával járó egyéb dolgok, de ilyenkor más, eszembe jut az az izgalom, amit én is átéltem ilyenkor, és látom, hallom, olvasom azt, hogy a nálam fiatalabbak most is átélik azt, de akár az idősebbek is. Szóval ilyenkor mindig kicsit letaglóz, és maga alá gyűr az az érzés, hogy más élete izgalmasabbá, érdekesebbé válik szeptembertől, míg az enyém marad ugyanolyan.