Nem tudom miért gondolja azt valaki, hogy ha ő különösebben figyelembe se vesz bennünket, akkor mi azt nem vesszük észre, és mi keressük majd az ő kegyeit. Eléggé feltűnő ugyanis, amikor mégcsak köszönésre sem méltat mindenkit, viszont két asztallal odább mindenféle történeteket oszt meg, társalog, csacsog. Nem volna ezzel semmi baj, ha nem lenne egyébként semmi közünk egymáshoz. Az is feltűnő, amikor olyan dolgokat is tud, ami még nem lett megosztva senkivel, de ha még legalább teljes infóval rendelkezne, de még az sem. Mondjuk nem lepődök meg már semmin, nem volt ez sem újdonság.