Az évek során úgy alakult, hogy a párom lett a legjobb barátom is, talán köszönhető ez annak is, hogy befejezve a fősulit egy teljesen más helyre költöztem így a barátok egy része eleve kikerült a látóteremből, másik részét pedig sokkolta az új élmény amit a munka világa jelentett, és a kevesebb szabadidő egyenes arányba került a kevesebb találkozással, szóval az évek során egy ember volt, aki mindig mellettem volt, akinek bármikor bármit őszintén el tudtam mondani, és a legapróbb hülyeségemet is elviselte, és az nem más, mint a párom. Ő az, aki mindent tud, aki előtt nem kellett feszengenem, így az évek során kialakult a bizalom köztünk, és a kapcsolat mellett egy mély barátság is. Ennek a dolognak csak egy szépséghibája van, mégpedig az, hogy ha ő éppen valamiért nem elérhető, akkor nincs más. Ő az aki felé a legnyitottabb vagyok és akinek mindent elmondok, akitől a leggyakrabban tanácsot kérek, akinek a segítségére  bármikor számíthatok, ha szükségem van rá, és természetesen ez fordítva is igaz, és ezért nincs szükségem másik bizalmas barátra, így nem is törekedtem rá, hogy legyen.