Néha lelkes vagyok néha nem, van egy csomó minden amit szívesen írnék, csak nem akarom összecsapni, viszont kifejteni meg sem időm, sem türelmem nincs, szóval majd talán egyszer.

Ugyancsak hol lelkes hol nem lenni az a német tanulással is, ez olyan szinten változó, hogy egy német óra alatt én simán 4-5ször is megváltoztatom a véleményem, hol tetszik az egész és lelkes vagyok, hol meg azt érzem, hogy utálom és tök kár volt megint jelentkezni, mert így rá vagyok kényszerülve arra, hogy járjak. Mondjuk sokat segítene a dolgon, ha végre elkezdeném tanulni is:)

Aztán hol lelkes vagyok a munkám iránt, hol pedig egyáltalán nem, sokszor eldöntöm, hogy na majd ma milyen jól haladok, de aztán mégsem, mert mindig közbejön valami, egy idő után már idegesít az, hogy le se teszem a telefont, már megint cseng, míg közben 2-3 kollega felváltva, vagy egyszerre beszél hozzám élőben, vagy vár rám, hogy tegyem le a telefont. Ma csak olyan 2-3 órám ment el egyeztetéssel, ja és még semmit nem zártunk le, hogy ok ez már megvan. Az a legjobb az egészben, hogy elvárják tőlem, hogy mindent tudjak, és hozzak döntéseket, vagy én bokszoljam le a dolgot, csak mondjuk nem biztos, hogy tényleg nekem kéne ezzel foglalkozni.