Ma a metrót egy igazi pláza cicával együtt vártuk. Tudjátok, az a típus, aki csiniruciba van öltözve, szőkére festve, a szája feltöltve úgy, hogy csak csücsöríteni tud, a szeme úgy kihúzva, mintha színpadra készülne, a melle meg úgy megcsinálva, hogy prém felső alatt amikor elment mellettem, én a kiskutyát, vagy a gyereket kerestem, de aztán rájöttem, hogy az csak a melle. Aztán megállt a metró, és ő elkezdett szabályosan szaladni, hogy le tudja foglalni az egyik ülőhelyet. Az igaz, hogy egyszerűen nem tudtad nem észrevenni. Az a típus, akiről ez a dal is szól:):

Tudom, hogy ez a videó már egyszer volt nálam, de ide illik:)