Hogyan tanítsuk gyermekeink című rovatunk következik:

Ma reggel a vonaton, nagyjából 4 perccel az indulás előtt végigvonult egy nő, nyomában két kisebb gyerekkel, aki hangosan a következőket mondta minden egyes fülke előtt:
-Itt is egy köcsög...itt is egy köcsög... itt is egy köcsög.

Pedig nem is kerámiavásáron voltunk, csupán nem tudtuk, hogy érkezni fog, és volt bátorsága  minden egyes fülkébe beülni valakinek, akár több valakinek is. Ezt nyilván zokon vette, hogy nem tartottak fenn számukra egy üres fülkét. Mondjuk, ha ezek után visszasomfordált volna megkérdezni, hogy beülhetnek-e, biztos elzavartam volna őket, hogy akkor legyen oka is köcsögnek nevezni, de valószínűleg találtak egy üres fülkét.