A világ, ahogy én látom

A minap a reggeli rohanásban nem ittam otthon, és mire beértem a városba már nagyon szomjas voltam, ezért betértem egy kisebb abc-be, ahol elsőre körbejárva meg sem találtam az ásványvizeket, csak bort, de az ugye reggel munka előtt, és fogászat előtt nem annyira célszerű választás, meghát az is furcsán venné ki magát, ha az utcán nekiállok bort kortyolgatni, arról nem is beszélve, hogy azt valahogy ki kellene nyitni. Szóval elvetettem a bor megvásárlása ötletet, és újra körbejártam, amikor felfedeztem, hogy egyébként van egy kis átjáró, és a túloldalán találhatóak az üdítők, ásványvizek. Be is mentem, körbenéztem, hol vannak a fél literes ásványvizek, meg is találtam őket a hűtőben, mert ugye amikor kint 3-4 fok van, akkor az ember mi másra vágyna, mint egy kis jeges ásványvízre, és elkezdtem válogatni. Végre találtam egyet, ami szimpatikus volt, gyorsan ki is vettem irány a kassza, kifizettem, ki a boltból, rohanás tovább, de közben kibontottam, és elkezdtem kortyolni. Ahogy az első korty a számba került, rájöttem, hogy én nem is ilyet akartam venni, és ez nem is ízlik. Sikerült egy savmentes ásványvizet kiválasztanom, melynek konkrétan olyan íze volt, mint az itthoni csapvíznek, melyet ha lehet senki nem iszik meg, mert olyan rossz íze van. Igaz egyszer már megnézték a minőségét, és azt mondták, hogy ilyen jó minőségű vizet még nem is láttak, a szépséghibája csak annyi a dolognak, hogy ettől még nem finom biztos a szennyeződések adják neki a jó ízt. Na szóval a lényeg ami a lényeg: sikeresen megvettem egy palack csapvizet, ami nem is ízlett, és csak azért ittam belőle, mert szomjas voltam.