Ma voltam egy termékbemutatón, ahol megismerkedtem azzal a porszívóval, amely vasal is! Ez a része volt a legérdekesebb, egy filmet néztünk meg, melynek nagy előnye, hogy ott az előre megírt szövetet a narrátor el is mondja, így van is értelme a mondatnak, hacsak nem akadunk fenn azon, hogy ugyanazzal a berendezéssel takarítsuk fel a lakást, amivel "meglocsoljuk" a virágokat, vagy kivasaljuk a ruhákat. Ezek után már tényleg csak egy lépés az a robot, amely mos főz takarít:) Na de aztán jött a második majd harmadik része a bemutatónak, ahol már élő emberek beszéltek. Azt fél perc után megmondtam, hogy soha nem tanították nekik, hogy kell emberek előtt beszélni, az egyiknek mondjuk még így is elég jól ment. Hogy miből következtettem arra, hogy nem értenek ahhoz, hogy kell beszélni embereknek? Hát abból, hogy ha hozzám beszél, akkor ne a falon lévő vetítést bámulja, hanem felém nézzen, és az sem árt, ha a mondat eleje és a vége közt még összefüggés is felfedezhető, már ha van neki vége egyáltalán! Mondjuk állítólag a legrosszabbul beszélő előadónk abból a termékből, amiről beszélt, a legtöbbet adta el idén az egész országban, amikor ezt megtudtam, akkor azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon milyen emberek vásárolhattak tőle. A harmadik felvonás is tök jó volt, abszolút bónuszba kaptuk, hiszen az volt a maximum egy órás előadás 60-90. percéig. Kész szerencse, hogy a munkahelyen nem így értelmezik az egy órát, mert képzeljétek el, mennyit ülnénk bent, ha egy óra 90 percig tartana. Aztán, hogy biztosan jó érzéssel távozzunk a bemutatóról volt szerencsénk néhány gennyes fekélyről és felfekvési sebről készült fényképet is megtekintenünk.