Szomorú, hogy ott tartunk, hogy gyakorlatilag nem tudok úgy hazajönni este 8 után úgy, hogy ne látnék legalább egy olyan embert, aki éppen a kukát túrja. Igaz ez azért is lehetséges, mert itt a lakótelepen a kukák kinn vannak az utcán és nem benn a házakban, de szomorú, hogy ott tartunk, hogy minden este legalább egy emberrel találkozni, aki kukázik, és az még szomorúbb, hogy ez minden egyes alkalommal valaki más.
szomorú
2011.01.10. 21:55 I.O.
1 komment
Címkék: magyar világ valóság életképek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr154835872
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_168162 2011.01.11. 15:08:22
Engem éppen ma szomorított el egy jelenet. A pénztárnál, előttem egy láthatóan értelmi fogyatékos fiú volt. A pénztárosnő meg olyan lekezelő volt vele, hogy csak na ('Beszélj románul!' - mondta nagyképűen románul, arra értve, hogy értelmesen mondja már el, mit akar). Aztán kiderült nincs elég pénze, s akkor vissza kellett adnia valamit. A nő meg fújtatott... Ezek után, mikor sorra kerültem, kivételesen nem köszöntem meg, s el sem tőle.
