Olyan régen írtam már ennek a játéknak új bejegyzést, hogy már mindenki el is felejtette, hogy van tartozásom a játékkal kapcsolatosan. Mivel már mindenki túl van rajta, aki meg akarta írni, és már rég el is lett felejtve, így most felzavarom az álló vizet:)
Olyan régen írtam már ennek a játéknak új bejegyzést, hogy már mindenki el is felejtette, hogy van tartozásom a játékkal kapcsolatosan. Mivel már mindenki túl van rajta, aki meg akarta írni, és már rég el is lett felejtve, így most felzavarom az álló vizet:)
Nem hiába vártam ennek a bejegyzésnek a megírásával, mert azért ez egy nehéz témakör, nem annyira könnyű róla beszélni, írni. Nem mondom, hogy nehéz lenne röviden megfogalmazni a véleményem ebben a témában. Kezdjük először az alkohollal.
Nem állítom, hogy antialkoholista lennék, de az biztos, hogy csak nagyon nagyon ritkán és akkor is csak enyhe dolgokat iszom, mert nem szeretem az erősebb italokat, sokkal inkább az olyanokat, amelyek éppen csak egy csöppet vannak megbolondítva alkohollal, és az ízük attól eltekintve is kellemes. Nem vagyok híve a nagy népi szeszfogyasztásnak, ami azért a magyarokra eléggé jellemző. Nem gondolom azt, hogy attól jobban lehet szórakozni, ha valaki megiszik egy pohár (ha csak egyet inna) erőset, vagy bármi alkoholosat, én nélküle is pont olyan jól tudom magam érezni. Persze tudom, hogy egy kis spicc az embert bátrabbá teszi, gátlásaitól megszabadítja, de én úgy gondolom azoktól a gátlásoktól, amelyektől nem tudok adott esetben alkohol nélkül is megszabadulni egyáltalán nem biztos, hogy meg kellene szabadulnom. Sokan úgy vélik, hogy alkohol nélkül nem is lehet igazán szórakozni, és a buli velejárója az ivás, de szerintem ez nincs így, habár mivel a többség mégis így véli, és én nem szeretem egyrészt, ha rám akarnak tukmálni valamit, amit én nem akarok, másrészt pedig az olyan embereket, akik már részegek, így én nem is igazán vágyom bulikba. Az számomra kifejezetten visszataszító, ha valaki annyira részeg, hogy másnap tulajdonképpen arra se emlékszik, hogy mit csinált előző este, és egyáltalán hogy keveredett haza, hogy ne ragozzuk tovább a dolgot elég legyen ennyi az alternatívákból:). Eddig még nem is említettem azokat, akik alkoholisták, akiknek abból áll a napi rutin, hogy hazamennek a munkából, és otthon megisznak minden nap pár felest, vagy egy két sört, vagy második otthonukba látogatnak el, ami esetükben a kocsma, és nem a munkahely, és ott legjobb cimborájuknak a söröskorsót találják, és azokat a barátokat, akik hasonlóan gondolkodnak: a szesz beöntve jó. Az ilyen emberek kifejezetten taszítanak, a közelükbe se szeretek lenni, ennek az az egyszerű oka, hogy én nem szeretem, ahogy a részegek viselkednek, ahogy belém akarnak kötni, vagy éppen kebelcimbinek akarnak tartani. Az alkoholizmus egy betegség, mely csak akkor gyógyítható, ha a betegnek van elég akaratereje, és hajlandósága ahhoz, hogy megtegye, ezért is lehet az, hogy azon emberek körében ez igen gyakori, akik elhagyták magukat (pl munkanélküliek, hajléktalanok), de ugye vannak olyanok is, akik ebben szeretnék levezetni a mindennapi stresszüket, de azt kell hogy mondjam, hogy ez nem megoldás, az alkohol semmire sem jelent megoldást, csak gondot, még több gondot, és pont azoknak akiknek már amúgy is van éppen elég.
A drog ugyanaz a kategória, csak sokkal veszélyesebb, sokkal könnyebben okoz függőséget, és ugyanúgy kezdenek el rábeszélni, mint az alkoholra, hogy az milyen jó móka, attól hogy el lehet lazulni, és milyen jól lehet úgy bulizni, stb. Igazából azt hiszem a hollandok csinálják jól, nekünk azt mondták, hogy ott válnak függővé a legkésőbb az emberek, mert ott a legkevésbé függőséget okozó drog fogyasztása nem tilos. Ennek szerintem két oka is van egyrészt nem olyan izgalmas annak kipróbálása a fiatalok körében ami nem tiltott, másrészt mivel nem okoz függőséget olyan könnyen így jóval tovább okoz ugyanaz a mennyiség ugyanakkora "örömöt" és nem kell egyre erősebbre és erősebbre váltani. Miután kint töltöttem egy fél évet a csoporttársaimnak nehezükre esett elhinni, hogy nem próbáltam ki a füvet, de engem nem vonzott, a szagát sem igazán szerettem, de megtanultam felismerni, így időnként előfordul, hogy sétálunk valamerre, elmegyünk valakik mellett, és én megjegyzem, hogy ezek is füvet szívtak, amire általában a társaságom tagjai megkérdezik, hogy te ezt mégis honnan tudod. Nem nehéz a válasz, hiszen kint pontosan lehetett tudni, hogy azt az illatot hol érezheted, és mivel ezek a helyek nem voltak karanténba zárva, így a városban járkálva bizony a hónapok alatt megtanultam az illatot beazonosítani, persze a koliban is lehetett érezni.Visszatérve a kiinduló pontra a drogosokat egy szállal sem kedvelem jobban, mint az alkoholistákat, habár talán, de csak talán kevesebbszer lehet velük találkozni, és ugyebár nálunk nem is feltétlenül a szagok az árulkodó jelek.
Egyik kategóriába tartozó embereket sem tudom igazán sajnálni, mert viselkedésük annál ellenszenvesebbé teszi őket, mintsem hogy megesne rajtuk a szívem, és ezek olyan betegségek, amelyek az akaraterő hiányát és az önbecsülés hiányát tükrözik.
Egyébként ebbe a kategóriába simán bele lehetne venni a cigizést is, hiszen az is valami hasonló jelenség, csak a másik kettőnél elfogadottabb, hiszen jóval több érintettje van.
Inni, cigizni úgy kezdenek az emberek általában, hogy nagynak akarnak látszani és trendinek, habár ettől szerintem senki nem lesz nagyobb vagy trendibb, de ezt tizenévesen nem biztos, hogy belátják még a gyerekek. Ki tudja, lehet ezért nem voltam trendi a gimiben, mert én se nem ittam, se nem cigiztem?
Na mostmár éppen eleget szövegeltem a témában, úgyhogy senki nem panaszkodhat:)
